~52.rész..Louis és a viccei..
Egy hét. Egy nagyon fárasztó és hosszú hét ahol semmit sem tudtam csinálni. Végig beteg voltam. Iszonyatos érzés az,amikor az ember csak fekszik az ágyban és próbálja azzal tölteni az idejét,hogy alszik. Sajnos nekem ez sokszor nem vállt be. Még az a szerencse hogy itt vannak nekem a srácok és a lányok. Na mellettük még betegen sem lehet unatkozni. Bells-el nem mentünk vissza a hotelbe. A srácok elhozták ide a cuccunkat és kifizettük azt a 3 hónapot amit ott töltöttünk. Már nem megyünk oda többé. Már csak az új ház vár ránk.
Hétfő van ami azt jelenti,hogy 2 nap és mennünk kell dolgozni. Nagyon remélem ennyi idő elég lesz arra,hogy teljesen meggyógyuljak. Már nem vagyok vészes állapotban de azért sokat vagyok az ágyban és pihenek. Pihenek,hogy erősödjön a szervezetem. Őszintén remélem azt is,hogy sokáig nem leszek beteg. Sőt az lenne a legjobb ha már sohasem történne meg ez. Útálom. Útálok beteg lenni. Tudom olyan vagyok mint egy kislány de ez a korszak sosem volt a kedvencem.- gondolkoztam el félálmomba. Semmi erőm nem volt ahoz,hogy kinyissam szemeimet. Erőtlen vagyok. Erőtlen és kedvtelen. Semmi kedvem semmihez. Most a legjobban arra vágyom,hogy Zayn itt feküdjön mellettem és szorosan szorítson magához...Álljunk csak meg.-pattantak ki szemeim hirtelen.
Zayn nincs itt. Nem fekszik az ágyban. Mellettem,szorosan. Nem ölel és nem érzem ellenálhatatlan illatát. Nincs előttem az édes mosolya. És nem tudom simogatni kidolgozott testét.
Rápíllantok az telefonomra..: 13:46..Érthető. Nagyon sokáig aludtam ezért van az,hogy fáradt vagyok. És Zayne már biztosan ébren van. Lent a konyhába a többiekkel.
Hirtelen ültem fel az ágyban, szinte olyan gyorsasággal tettem ezt,hogy meg lett a következménye. Megszédülltem. Lehunytam szemeimet és máris jobban éreztem magam. A fűrdőbe sétáltam, pontosan a tükör elé. Elégedett voltam. Végre. Végre egy olyan reggel ahol egy kipihent arcot látok magam elött. Egy olyan reggel ahol nincsenek karikák és táskák a szemem aladt. Egy olyan reggel ahol nem kell alapozót használnom ahoz, hogy simának látszodjon arcom.
Szeptember. Szeptember közepe. Hétfő. Egy hideg nap. London utcáin szinte nagykabátban sétállnak az emberek. A nagy bőröndhöz sétálltam amiben rengetek ruha pihent. Rengeteg ruha ami mind az enyém. Lehet hihetetlen de foggalmam nem volt arrol,hogy nekem ennyi ruhám van. Rátalálltam pár bulis ruhára is amit még szeretnék magamon látni. Megtaláltam a rég "elveszett" cica nadrághoz hasonló bemelegítő nadrágomat is. Régen, amikor még Pesten laktunk nagyon sokszor volt rajtam. Néha,amikor anya ki akarta mosni hisztiztem. Hisztiztem,mert tudtam,hogy sok idő mire kimossa és megszárad.
Mivel ma nem készülünk sehová,úgy döntöttem ezt veszem fel. Sokat vacilálltam,hogy milyen felsőt vegyek hozzá, végűl egy kékeszöldet választottam. Bő és kényelmes. Pont tökéletes.
Hajamat lófarokba kötöttem és lesétálltam a többiekhez. Vagyis javítok. Nem tudtam lemenni a többiekhez mivel nem volt itthon senki. Vagyis azt hittem. Ahogy beértem a konyhába Louis falatozott éppen. Gondolom ő is most ébredhetett fel.
-Jóreggelt Tommo.-sétálltam a hűtő elé és kivettem a tejet.
-Neked is kicsi lány. Abár ez már nem reggel.-nevetett majd mégeggyet harapott szendvicsébe.
-Igen tudom.-nevettem én is majd kakaót csinálltam magamnak.
-A többiek.?-kérdeztem tőle.
- Boltba.-válaszolta egyszerűen.
-Mindneki.?-kerekedett ki szemem.
- Nem, Zayn éppen csal.-mondta teljesen komolya araccal. Megijedtem. Megrémültem,attol amit mondott. Csalódottan figyeltem magam elé már éppen törtek volna ki könnyeim ém Louis röhögése megzavart ebben. Nem értettem semmit.
-El ne hidd már.-röhögött tovább.
-Bazdmeg Tomlinson ez nem volt vicces.
- De az volt.-próbálta visszafolytani röhögését, sikeretlenűl. Nem szóltam egy szót sem. Csak lassan belekortyoltam a forró kakaóba.
- Kicsilány. Most komolyan haragszol.?.-kérdezte majd arcára néztem. Gyönyörű kék szemeiből szinte visított,hogy tisztába van azzal amit tett. Túllépte a határt. Imádom Louist, de néha sértőek a viccei. Azok a viccei amin csak ő röhög.
-Nem haragszok.-mondtam és mosoly húzodott számra. Dehogyis haragszok. Rá.? sohasem tudnék,úgy ahogy a többiekre sem.
- Ne haragudj.-sétált oda mellém és szorosan megölelt.
- Nincs gáz.-nyomtam puszit arcára aminek hála az régi mosolygós Louis állt elöttem, nem pedig a komoly. Abár néha az is jó.
*18:32*
-Mindenki kész.? Igenis kapitány. Hangosabban. Igenis kapitány. OoooOO(..)"
néztük a mesét 4-en. Louis,Bells,Zayn és én. A többiek buliznak. Mostanába sokszor mennek el egy-egy kisebb buliba. Pont akkor amikor beteg vagyok..nagyszerű. De igazábol annyira nem lényeges. Be tudom pótolni és ők pedig jól érzik magukat.
Már egy órája ülünk a tv elött és bámulljuk a sárga szivacs hülyeségeit.Én és barátnőm iszonyatosan szeretjük de a srácokon látszik,hogy kevésbé.
Hirtelen a csnegőhangom szólal meg. Oda rohanok a telefonhoz és a festő hívott. Elmeséllte,hogy kész lett mindennel és akár holnap már mehetünk is. Már nagyon vártam ezt a pillanatot. Mindent megbszéltem a festővel, megköszöntem azt,hogy segített nekünk majd leraktam a telefont.
-Ki volt az.?-fordullt felém barátnőm amikor beléptem a nappaliba.
-A festő. Holnap költözünk Bells.-mondtam kicsit hangosabban és barátnőm arcára nagy mosoly költözött. Hihetetlenűl örült ő is. Vártuk már azt,hogy saját lakásunk legyen.
Pár órát még beszélgettünk és tvztünk,majd bementünk a szobába. Zayn és én közösen megfürödtünk és szépen,lassan elaludtunk egymás karjaiban...